Magyar Kommunista Párt

Ez az oldal csak olvasható. Megtekintheted a forrását, de nem változtathatod meg. Ha úgy gondolod, hogy ez helytelen, keresd fel az adminisztrátorokat!
====== A rasszizmus elleni küzdelem egyben osztályharc ======

//2026. jan. 31.//

Lázár János miniszter úr közelmúltbeli megszólalásai – melyek szerint a fehér magyarok helyett a romáknak kellene vécét pucolniuk a vonatokon – jogos, de egyúttal //téves irányú// közfelháborodást váltottak ki. A rasszizmusért csak Lázár urat okolják, pedig ami személyében most megjelent, messze túlmutat rajta: a rasszizmus nem egyes miniszterek, de nem is kormányok vagy pártok tulajdonsága. A rasszizmus a //teljes// fennálló társadalmi rend, //a burzsoázia uralmának// szüleménye.

A tőkések, ahogy az a miniszter úr nyilatkozatából is kiviláglik, a romákhoz elsősorban mint pótmunkaerőhöz viszonyulnak. Azáltal hogy állandó nyomorban és mélyszegénységben tartják őket, olyan tartalék munkássereget teremtenek, mely egyfelől elvégzi a legalantasabb, legnyomorúságosabb és legmegalázóbb feladatokat, másfelől pedig versengése révén alacsonyan tartja az összes többi munkás bérét.

A romák elleni rasszizmus tehát nem véletlen, hanem gazdasági szükségszerűség. A burzsoáziának mindenkor fenn kell tartania egy ilyesféle alantas osztályt; és csak annál jobb, ha ez az osztály fajilag is meg van bélyegezve, hisz az mind felismerhetőbb, mind pedig „idegenebb” a többi munkás számára; könnyebb tehát ellenük uszítani – a munkásosztály többségét önnönmagának legnyomorultabb hányada ellen.

Amint láthatjuk, a tőkések a rasszizmust arra hasznosítják, hogy a munkásosztályból kivágjanak egy részt és azt szembeállítsák annak többi részével, ilyenképpen fékentartva az egész osztályt: amíg a fehér munkások a romákat, a romák pedig a fehéreket okolják nyomorukért, addig képtelenek osztályként fellépni a tőke ellen. – Mivel tehát a rasszizmus megszüntetése egyfelől a munkásosztály győzelmének előfeltétele, másfelől azonban maga előfeltételezi azt, kijelenthetjük: a rasszizmus elleni küzdelem osztályharc, az osztályharc pedig a rasszizmus elleni küzdelem. A két ügy, bár formailag különböző, tartalmilag elválaszthatatlan egymástól.

Mindez nem jelenti viszont, hogy a kettő közül bármelyiket elhanyagolhatnánk és egyedül a másikkal foglalkozzunk. Épp ellenkezőleg – az összefüggés azt követeli, hogy mindkét üggyel a lehető legnagyobb gonddal, a lehető legmélyebben foglalkozzunk.

//Aki következetesen antirasszista, az osztályharcos; aki pedig következetesen osztályharcos, az antirasszista.//

--- **Pesti Ervin**